mostanában nagyon szar a helyesírásom. percről percre primitívebb vagyok. tegnap például leírtam hogy "jukadsz" és mivel furán nézett ki elgondolkoztam, hogy talán c-vel kéne írni a végét, de úgy még hülyébben nézett ki és végül nem is jöttem rá hogy mi a szó baja.
múlt éjjel angolul álmodtam. a bme k épületének aulájában voltunk, de be volt rendezve egy hatalmas nézőtérnek, lépcsőzetes emelvénnyel meg mindennel. anyuval ültem ott és két külföldi srác volt előttünk, akik megkérdezték hogy merre van a goverment én meg mondtam hogy hát itt nem messze mert úgy voltam vele hogy a parlamentre gondolnak a duna parton, de aztán rájöttem hogy a suli titkárságára, mert az internetet akarják elinézni maguknak és segítettem nekik ott helyben regisztrálni a mobiljukat, holott a sajátomat se tudtam sose megcsinálni. aztán meg knapp attilával álmodtam akivel az utcán találkoztam és állt kinn egy lakás előtt a bútoraival hogy elköltözik én meg tökre sajnáltam és meghallgattam hogy mi a baja, mintha valami közeli haverok lennénk, még a fejét is simogattam, de hajthatatlanul el akart költözni szóval felkapta a hátára a fotelt és elsétált. aztán meg megálmodtam hogy csaba nyeri meg a játékot, seri lesz a második, attila meg a harmadik. talán azért, mert amióta itthon vagyok betegen, az esti programhoz tartozik, hogy anyuval végigszidjuk az esti összefoglalókat. mármint azért álmodok ilyeneket.
mikor két hete annánál aludtam lebetegedtem, aztán pár napra rá tök egész jól lettem, szombaton már semmi bajom nem volt, erre vasárnap megint megtalált valami. egy két éjszaka lázam is volt, nappal egyfolytában fújom az orrom, tüsszögök mint az állat, száraz köhögőrohamok jönnek rám, amit nagyon nem szeretek, mert olyan mintha szakadna szét a légcsövem. úgyhogy iszom a teát, fújom a torkomra az aloe verát, nyelem a köhögéscsillapítót meg a c vitamint, kenem az orrom krémmel, mert már olyan mint a dörzstapír. a pislantásom meg olyan hangos hogy elmehetne szinkronszínésznek.
viszont anyu vett nekem egy egész príma szövetkabátot. sötétkék, kapucnis, szörmegalléros és ilyen barna cápafogas akasztói vannak, szóval illik a bakancsomhoz. turiban meg rózsás meg kötött bordó sálat.
a felsőoktatásról meg ne is beszéljünk. minden alkalommal mikor eszembejut, kifut a festékenayag egy újabb hajszálamból. nem viccelek. tényleg. majd a szakdolgozat védésénél ezt fogom mondani: ebben az évben is x állatfaj halt ki, x ember halt meg, az ózon rétegről ne is beszéljünk. annyi szörnyűség van a világban és titeket pont az én szakdolgozatom érdekel?! nektek sincs pénzetek, nekem se, ne baszogassuk egymást, jó? így se úgy se lesz ez a világ jobb, szóval nem mindegy? a záró slideon meg az lesz: egyszer ti is meghaltok. anyu szerint túl hamar jött rám megvilágosodás. ő azért idősebb korában jött rá, hogy az életnek nincs értelme, de ő a prototípusom, így hát érthető. de amúgy ne képzeljétek azt hogy én ezért álomba sírom magam, meg vágom az ereim, meg halálralövöm magam. csak simán leszarok mindent. mint eddig is, csak most már megvan az indokom.
van itt mellettem egy cseresznyekrémes milka, de nem kívánom.
tegnap ebédre meg sztracsatella jégkrémet ettem, meg ma vacsorára is.
vettem magamnak egy új, szecessziós teás palackot.
csinálni fogok magamnak egy szegecses gallérú inget, de ami van szép ingem nem akarom beáldozni ha netán szar lesz, szóval előbb találni kell egy másik inget.
elfáradtam. megyek

mostanában megint nem nagyon vagyok blogolós kedvemben. apró csepprő dolgokról lenne kedvem néha írni, de azokat se írom meg, mert rosszul érezném magam, hogy fontosabb dolgokról miért nem írok. így végül nem írok semmit. már vagy hat félig kész bejegyzés van elmentve, de egyik sem érdemes semmire.
beteg vagyok egy kicsit. rá is jöttem mitől lettem az, ugyanis hétfőn este a a vonaton amivel feljöttem olyan hideg volt hogy jégvirágos volt belül az ablak és látszott a lehelletem, de én mégis egy kardigánban ültem az ablak mellett... de ma már elértem az aktív gyógyulási fázist. a betegségem legbosszantóbb része nem is a torokfájás, hanem az hogy most még jobban irritál a hülyeség. egyszerűen mindenki az agyamra megy. mintha mindenki egyik napról a másikra meghülyült volna. teljesen egyértelmű dolgokra kérdeznek rá, perceken keresztül köhögnek és krákognak, olyan levelet küldenek amiben a legfontosabb dolgot nem írják le, olyan kurva idegesítő mindenki hogy nem is igaz. tegnap már majdnem agygörcsöt kaptam. annyira kiakadtam hogy sírni se tudtam csak mindenféle állati hangokat adtam ki és ráztam a fejem és azt kívántam mindenki dögöljön meg. hm.
a gépem meg tegnap este óta horkol. fel-fel berreg néha és eléggé nyugtalanító. lehet hogy a nagy hideg ártott meg neki.
találtam a müllerben kis tégelyes verzióban olyan krémet amit mindenhol keresek. (természetsen ömlesztve az új generációs várltozatával...) ha netán valaki talál nagy tégelyes 200 ml-es verzióban a megfelelő változatból értesítsen a helyszínről vagy egyszerűen vegye meg nekem és találkozzunk és meghívom egy amit akarra.

illetve hogy valami hasznos tartalma is legyen ennek a bejegyzésnek: szeptembertől lakótársat várok majd magam mellé. nem nagyon célom a neten hirdetni, mert van elég kontakt meg irány ahonnan jöhetnek lehetőségek, de ha már van egy ilyenem kihasználom. hátha pont ez hordja majd magában a megfelelő variációt.
a lakás a hetedik kerületben van, közel a keleti pályaudvarhoz. második emeleti, liftes. két külön nyíló szobája van, szóval akár fiú is lehet az illető. illetve akár két emberről is lehet szó, mert a nagyobbik szobában kényelmesen elfér két ember is. ha valakit érdekel vagy csak kíváncsi vagy unatkozik akkor írjon itt és küldök még infókat.

ma a hetes buszon tőlem fél méterre állt egy pár. a férfinek hosszú lófarka volt, katonai kabátban és bakancsban ölelgette a kedvesét. egyszercsak megszólalt a telefonja - azt hiszem - bruno mars hangjára, ami olyan szintű undort indított el bennem, hogy muszáj volt odafigyelni mit fog beszélni és hogyan. erre a férfi nő hangon kezdett el beszélni a telefonba. hát gondoltam, szegény... ismerek pár embert, akinek szar az orgánuma. előfordul. elnézhető. megbocsájtható. elgondolkoztam rajta, hogy nem-e nő, de karja kellőkép szőrös volt, a körmei csutkára levágva. és ebben a pillanatban már épp a lány szájában volt, tehát férfinek könyveltem el. kevés dolgot gyűlölök mint tudjátok ez nem igaz de azt nagyon, ha egy légtérben smárolnak velem emberek. legyenek azok szépek vagy csúnyák. ők épp a csúnyák voltak, de ez nem is olyan fontos. nem lehet mindenki szép. manapság meg főleg nem. szerintem a francia csók az már az előjáték része, szóval ne dugjanak előttem kérem. most sokan azt gondolják - és én is ezt gondolnám ha nem ismerném magam - hogy az ember féltékenységből nem szereti látni ezt, de én nem. rájöttem, hogy olyan szinten nincs szeretet-éhségem, hogy semmi féle formában nem is kívánok magamnak ilyesmit. sőt azt hiszem egyenesen taszítónak találom ezeket a rituálékat. a mai napon a vonaton hazafele kitaláltam, hogy belőlem hiányzik az errevaló ösztön. ami azt hiszem márpedig az evés mellett a legalapvetőbb kéne hogy legyen... egyszerűen azon a síkon ahogy a legtöbben űzik a dolgokat olyan állatias és egyszerűen nem méltó, hogy az már fejfájdalmakat és undort okoz. bizonyára túl sokat néztem sherlock holmest és big bang theoryt. de ezekenek köszönhetően már nem érzem magam annyira hülyének emiatt. vagy pont ezért kéne...
szóval biztos ki vagyok fordulva, vagy be vagyok fordulva és mindenki más ki, még nem jöttem rá, de az ösztönlénységünk ezen részei számomra csak akkor fognak aktiválódni ha találok egy olyan embert akit annyira szeretek, hogy már nem tudom más tettekekkel és szavakkal kifejezni. amiért ez nem mostanban fog bekövetkezni:
1. az emberek 98,3%-át utálom amióta az eszemet tudom
2. akit eddig szerettem, rájöttem hogy már nem szeretem, mert béna a humora, unalmas, negatív és kopaszodik
3. elég széles skálán ki tudom fejezni az érzéseimet
4. rupert grinttel, michael fassbenderrel vagy richard maddennel (etc) nem valószínű hogy találkozok a közeljövőben és az sem hogy ők bármiféle terveket is szőnének velem jelen pillanatban, bár ki tudja.
gyerekeket viszont kell majd szereznem (ma nagyon sokszor eszembejutott az adoptálás gondolata, de ez csak a mesterszakos nyílt nap következménye) mert olyan jó neveim vannak ahogy mindenkép hívnom kell a fiaimat. a múlt hétvégén bővült: illés, álmos, darvas, tivadar, káin, lehel, kornél, ajtony. szóval reméljük a legjobbakat, hogy sikerül majd találnom egy méltó emberi példányt aki megérdemli, hogy szeressem. pár év és megszületik. vagy pár és és meghal. jee
szóval igen. hú de kitárulkozó hangulatomban kaptatok el.
vissza a sztorihoz. a férfi (a férfi) egyszercsak bejelentette, hogy épp növeszti a bajszát, erre rámnézett és megláttam hogy az arca jobb oldalán nincs bajusz, a balon meg van. de olyan bajuszt képzeljetek el, mintha én kétnaponta leborotválnám a felsőajkam. szóval igen. egy nő volt egy fél bajusszal és büszkén ott smároltak az orrom előtt. amikor már majdnem elkönyveltem volna magam mindennek a nagy sokkomban, rájöttem hogy engem igazából az bosszant a leginkább hogy itt smárolnak az orrom előtt és mindegy hogy ők most két nők (húha de szépen hangzik) vagy egy fiú és egy lány... ne csinálják előttem, mert taszító és az életkedvem is elmegy tőle. szóval ott nyomták előttem az ipart én meg azon gondolkoztam hogy kinek az álmában vagyok hogy én ennek az élménynek a részese lehetek. vagy talán annak a kékszemű óriásnak a szemében vagyok épp, akit macumbának hívnak.
elég sok minden történt abban az időben amíg nem írtam, de nincs kedvem visszapörgetni az agyam.
a mentás milka mellé pedig felkerül garnier skin naturals piros tégelyes, csodálatos illatú krémje, amit már sehol nem lehet beszerezni így egy újabb item hiánya képezi a világom veszteségét.

ja és ilyen göncöket akarok tavaszra. csá

nem terveztem mára túl sokat. az egész délutánt egy étteremben töltöttük, mert papámnak volt névnapi ebéde, majd este apa haverjának születésnapja. hihetetlen hogy mennyivel feszülésmentesebben tudja érezni magát az ember nem rokonok között, akiket csak a papír kötelez. unokatesóm megmutatta a telefonját ami vízálló két méteres mélységig. járt már a wc-ben, vodkában, sörben, medencében, tiszában... mindenben. túl sok big bang theorít nézek. ugyanis ma sokáig azért nem beszélgettem kábé senkivel, mert tudtam hogy úgysem tud senki olyat mondani, amire ne találnék rá a neten, ha érdekel. illetve lezajlott egy ilyen beszélgetés:
máté: életemben nem társasoztam még ilyen jót...
én: ez most szarkazmus?
máté: neeeem
én: és ez szarkazmus?
máté: IGEN!
pedig ez a harmadik évad már nem nyűgöz le annyira.
pénteken találtam magamnak egy új határidő naplót, ami pont olyan mint amilyet tavaly akartam.
szeretnék egy terepzöld szövetnadrágot és egy barna csatos bakancsot magamnak.

scottie! itt is üzenem, hogy a kedd délután mégsem jó! sürgős intéznivalóm akadt. de majd megbeszélünk a hétre másik időpontot!
 

azt sem tudom mivel kezdjem, olyan sok mondanivalóm van. vikivel jöttünk fel pestre hétfőn este és kitaláltuk hogy szerzünk valami munkát a következő félévben és akkor kimegyünk majd lengyelországba az eb-re csak a buli kedvéért. ez is élmény lenne, de ha már utazunk akkor angliába menjünk- vettetem is fel neki az ötletet. szóval jól be is könnyeztem a gyönyörtől hogy milyen jó lenne kimenni egy kicsit angliába.
aztán kedden vizsga után egy anyagi csőd lác vette kezdetét. a greenpeaces csávóról nem is beszélek, de kitaláltam hogy havi x forintot kapnak tőlem hogy továbbra se legyen génmanipulált kukorica meg a bálnák se költözzenek el a marsra. de a könyvtárban meg lekapcsoltak egyből több mint kétezerrel, mert elmaradásaim voltak plusz! és most jön a nap fénypontja: nem tudtam kinyitni a szekrényt amibe a kabátomat tettem. ugyanaz volt a kódóm mint máskor, megjegyeztem melyik szekrény és mégsem nyílt ki. szóval fizethettem a bácsinak, hogy kinyissa nekem. és az üvegbura meg benn sem volt... köszönömalássan. aztán találkoztam vikivel, mert cipőt akart venni. a westendben cipőt nem találtunk, viszont megláttuk baricz gergőt, aki aztán meglátott minket. szóval nagy volt az öröm. aztán rá tíz percre alekoszt is, de azt ki nem szarja le. valami rtl klubos csúcstalálkozó volt a westendben vagy nem tudom. gergőért megérte bemenni. szóval átmásztunk az arénába és az első voltban találtunk is vikinek egy nagyon szép akciós pont jó cipőt szóval olyan nagy volt az öröm hogy be is ültünk moziba. szóval a kajapénzem elment könyvtárproblémákra és mozira, de nem halok éhen szóval ne féljetek. a film előtt ment a hunger games teaserje is, de nem fogjátok elhinni hogyan! alatta perui pánsíposok zenélték celine dion és barbara streisand tell him duóját. végig a tetovált lány trailere alatt, végig a star wars baljós árnyak alatt és először a fájdalomtól sírtam ahogy katniss az erdőben perui pánsíposokkal settenkedik, majd pedig yoda rántja elő a lézerkardját az egyik legemocionálisabb ütemnél. szóval az gyilkolt. sherlock holmes 2-t néztünk. hát az első jobb volt. egyszer nézős keményen. szerintem. de megérte beülni.
aztán itthon sokat gondoltam fassbenderre, és mivel nem volt netem, így megnéztem az eden lake-t. ú. jó volt.
ma meg lucával szerettem volna tanulni, de végül annával találkoztam. voltunk brit boltban, ahol egy csómó britthonból hozott alapanyag meg édesség meg ilyesmik vannak. jaj nagyon király. anna vett nekem egy dr peppert amire rá van írva hogy 49 penny! majd elmentünk teát venni, aztán a kínai alapanyagoshoz nekem nori lapot, gyömbért és fafülgombát venni. oda meg hetente fogunk járni és minden héten veszünk egy valamit. annyi isteni dolog van ott. nincs olyan fűszer vagy alapanyag amit ott ne találnál meg. egy kánaán. komolyan. vicces volt ahogy a polcok között tátott szájjal bámulva mentünk és mondtam hogy "úristen ez a hely ez büntet" erre egy idős hölgy megszólal: jaj ne is mond! meg kell zavarodni! szeretem amikor idegen emberek reagálnak arra amiket mondok vagy teszek. az olyan... olyan mintha egy filmben lennék.
aztán ettünk sült gesztenyét meg elsétáltunk a hősök terére és megláttuk a hatalmas koripályát. szóval jövő héten mennünk kell oda is.
két napig meg nem volt netem, mert új rooter lett és csak most sikerült megtudnom az új jelszót és annyi levelet meg mindent kaptam hogy olyan mintha valami celeb lennék. fesszinézing
holnap meg megyek lucához mikromakrózni. karakterfejlődésre van szükség.

ja meg amióta nem írtam ide rákattantam a big bang theoryra. már két évaddal végeztem, most jön a harmadik. imádom sheldont meg wolowitzot. illetve ma megrendeltem a hunger games kötetet angolul is. jövő hétre meglesz.