nem terveztem mára túl sokat. az egész délutánt egy étteremben töltöttük, mert papámnak volt névnapi ebéde, majd este apa haverjának születésnapja. hihetetlen hogy mennyivel feszülésmentesebben tudja érezni magát az ember nem rokonok között, akiket csak a papír kötelez. unokatesóm megmutatta a telefonját ami vízálló két méteres mélységig. járt már a wc-ben, vodkában, sörben, medencében, tiszában... mindenben. túl sok big bang theorít nézek. ugyanis ma sokáig azért nem beszélgettem kábé senkivel, mert tudtam hogy úgysem tud senki olyat mondani, amire ne találnék rá a neten, ha érdekel. illetve lezajlott egy ilyen beszélgetés:
máté: életemben nem társasoztam még ilyen jót...
én: ez most szarkazmus?
máté: neeeem
én: és ez szarkazmus?
máté: IGEN!
pedig ez a harmadik évad már nem nyűgöz le annyira.
pénteken találtam magamnak egy új határidő naplót, ami pont olyan mint amilyet tavaly akartam.
szeretnék egy terepzöld szövetnadrágot és egy barna csatos bakancsot magamnak.

scottie! itt is üzenem, hogy a kedd délután mégsem jó! sürgős intéznivalóm akadt. de majd megbeszélünk a hétre másik időpontot!
 

azt sem tudom mivel kezdjem, olyan sok mondanivalóm van. vikivel jöttünk fel pestre hétfőn este és kitaláltuk hogy szerzünk valami munkát a következő félévben és akkor kimegyünk majd lengyelországba az eb-re csak a buli kedvéért. ez is élmény lenne, de ha már utazunk akkor angliába menjünk- vettetem is fel neki az ötletet. szóval jól be is könnyeztem a gyönyörtől hogy milyen jó lenne kimenni egy kicsit angliába.
aztán kedden vizsga után egy anyagi csőd lác vette kezdetét. a greenpeaces csávóról nem is beszélek, de kitaláltam hogy havi x forintot kapnak tőlem hogy továbbra se legyen génmanipulált kukorica meg a bálnák se költözzenek el a marsra. de a könyvtárban meg lekapcsoltak egyből több mint kétezerrel, mert elmaradásaim voltak plusz! és most jön a nap fénypontja: nem tudtam kinyitni a szekrényt amibe a kabátomat tettem. ugyanaz volt a kódóm mint máskor, megjegyeztem melyik szekrény és mégsem nyílt ki. szóval fizethettem a bácsinak, hogy kinyissa nekem. és az üvegbura meg benn sem volt... köszönömalássan. aztán találkoztam vikivel, mert cipőt akart venni. a westendben cipőt nem találtunk, viszont megláttuk baricz gergőt, aki aztán meglátott minket. szóval nagy volt az öröm. aztán rá tíz percre alekoszt is, de azt ki nem szarja le. valami rtl klubos csúcstalálkozó volt a westendben vagy nem tudom. gergőért megérte bemenni. szóval átmásztunk az arénába és az első voltban találtunk is vikinek egy nagyon szép akciós pont jó cipőt szóval olyan nagy volt az öröm hogy be is ültünk moziba. szóval a kajapénzem elment könyvtárproblémákra és mozira, de nem halok éhen szóval ne féljetek. a film előtt ment a hunger games teaserje is, de nem fogjátok elhinni hogyan! alatta perui pánsíposok zenélték celine dion és barbara streisand tell him duóját. végig a tetovált lány trailere alatt, végig a star wars baljós árnyak alatt és először a fájdalomtól sírtam ahogy katniss az erdőben perui pánsíposokkal settenkedik, majd pedig yoda rántja elő a lézerkardját az egyik legemocionálisabb ütemnél. szóval az gyilkolt. sherlock holmes 2-t néztünk. hát az első jobb volt. egyszer nézős keményen. szerintem. de megérte beülni.
aztán itthon sokat gondoltam fassbenderre, és mivel nem volt netem, így megnéztem az eden lake-t. ú. jó volt.
ma meg lucával szerettem volna tanulni, de végül annával találkoztam. voltunk brit boltban, ahol egy csómó britthonból hozott alapanyag meg édesség meg ilyesmik vannak. jaj nagyon király. anna vett nekem egy dr peppert amire rá van írva hogy 49 penny! majd elmentünk teát venni, aztán a kínai alapanyagoshoz nekem nori lapot, gyömbért és fafülgombát venni. oda meg hetente fogunk járni és minden héten veszünk egy valamit. annyi isteni dolog van ott. nincs olyan fűszer vagy alapanyag amit ott ne találnál meg. egy kánaán. komolyan. vicces volt ahogy a polcok között tátott szájjal bámulva mentünk és mondtam hogy "úristen ez a hely ez büntet" erre egy idős hölgy megszólal: jaj ne is mond! meg kell zavarodni! szeretem amikor idegen emberek reagálnak arra amiket mondok vagy teszek. az olyan... olyan mintha egy filmben lennék.
aztán ettünk sült gesztenyét meg elsétáltunk a hősök terére és megláttuk a hatalmas koripályát. szóval jövő héten mennünk kell oda is.
két napig meg nem volt netem, mert új rooter lett és csak most sikerült megtudnom az új jelszót és annyi levelet meg mindent kaptam hogy olyan mintha valami celeb lennék. fesszinézing
holnap meg megyek lucához mikromakrózni. karakterfejlődésre van szükség.

ja meg amióta nem írtam ide rákattantam a big bang theoryra. már két évaddal végeztem, most jön a harmadik. imádom sheldont meg wolowitzot. illetve ma megrendeltem a hunger games kötetet angolul is. jövő hétre meglesz.

következzen a már megszokott magyarázkodás, mert már majdnem két hete nem írtam. az ünnepek által körüllengett időszak nálunk sose olyan mint amilyennek elképzelem, idén sajnos nagyon rossz volt a decemberünk. karácsony előtt egy nappal meghalt keresztapukám, anyu báttya. mindig nagyon aggódtunk érte, hogy nehogy autóbalesete legyen, mert nagyon hosszú utat kellett megtennie a munkahelyétől haza, sokszor fáradtan és későn. ötvenkét évesen szívinfarktust kapott és azonnal meghalt nagyszüleim szeme láttára, holott semmi betegsége és panasza nem volt. utólag kiderült hogy súlyosan el volt meszesedve a koszorúere, ami nem derült ki időben és ez okozta a szivinfartust. a szentestét zolika miatt próbáltuk rendesen megtartani, másnap pedig már mentünk is mamáékhoz és az utóbbi napok az ilyenkor elkerülhetetlen dolgok intézésével teltek, amik úgy érzem mi esetünkben a szokásosnál is bonyorultabbak, de nem részletezem. anyuék végig nagyon rosszul illetve alig aludtak, én meg ha jól kisírtam magam utána már tudtam. tizenegy éves voltam amikor nagymamám betegsége miatt meghalt, már alig emlékszek rá, azt hogyan éltem meg. azóta ez az első eset, hogy ennyire közeli rokont vesztünk el, ráadásul ilyen váratlan és tragikus körülmények között. logikus, hogy sosem voltam még egy temetésnél sem azon az oldalon, ahol az emberek hozzám is odajönnek részvétet nyilvánítani. olyan sok szeretetet, támogatást és együttérzést kaptunk az emberektől, hogy komolyan nem tudom meghatározni a mértékét. nagyon tartottam a búcsúztatástól, de szebb volt mint amilyenre számítottam. mamáék nagyon messze laknak tőlünk, de nagyon sok barátunk és itteni rokonunk is eljött a temetésre, mert ők is ismerték Lacit. amikor megláttam őket megérkezni a legszívesebben az egész kocsit átöleltem volna, annyira jó érzés volt hogy ők is ott vannak mellettünk. keresztapukám évente többször eljött hozzánk, ott volt minden ballagáson, szívesen eljött fellépéseinkre, fotózott, mosolygott és segített ahol tudott. rengeteg mindent csinált velünk együtt. utoljára karácsony előtt egy héttel volt nálunk, hozta a karácsonyfánkat és eljött zolika táncfellépésre. az utolsó emlékem az róla, hogy aznap délelőtt amikor hazament még aludtam, bejött a szobámba felkeltett egy percre, hogy elköszönjön majd mosolyogva és integetve kiment az ajtómon.
nagyon szeretném valahogy szépen befejezni ezt a gondolatmenetet, de már az elején is tudtam hogy kevés vagyok ahhoz, hogy valami igazán szépet és értékeset tudjak ide összehozni. még a temetés előtti napon találtam magamban egy kis lelki békét, amikor azzal vígasztalódtam, hogy hálásnak kell azért lenni, hogy egyáltalán valaha is az életünk része volt. hogy a nagyszüleimnek volt egy segítőkész fia, anyukámnak volt egy gondoskodó báttya, nekem és a testvéremnek egy kedves keresztapja, a munkatársainak megbízható partnere és barátja. nagyon kavargóak még a gondolatok, mert egyik percben mint könyvbeírt tényt tudom, hogy meghalt, a másik percben meg teljesen mást érzek.
remélem nektek kellemesen telt a karácsony, voltam olyan bunkó, hogy nem kívántam nektek semmit. de akkor most boldogabb új évet kívánok! legalább ez a klissé legyen itt.
tegnap itt volt viki, filmeztünk harry potter cluedoztunk meg pizzáztunk, ilyen szolidan és öregasszonyosan telt a szilveszter, amit mindketten kifejezetten rühellünk. komolyan mondom a szilvesztert még a valentin-napnál is jobban utálom. nos, kevésbé szitkozódós és termékenyebb új évet kívánok magamnak is, habár már most utálom az egészet.
ja és tizenhat vagy hány év után először találkoztam az egyetlen lány unokatestvéremmel, akiből köszönöm szépen nem kérek többet és azt is bánom hogy valaha is szerettem volna vele közelebbi viszonyba lenni. szóval maradjunk annyiban, hogy sikerült a földkerekség legéletképtelenebb emberével találkoznom. és higgyétek el mindannyian ezt mondanátok! rosszabb mint a kibaszott bella swan! esküszöm! szóval imádom a tűzrevaló unokaöcséimet.

jaj istenem. van egy nagy baj ezekkel a könyvekkel. nagyon rövidek. meg se eröltettem magam és már végük is volt.
az elmélyült olvasási tünetek mindegyike előjött rajtam - amik rohadjók persze, csak közben kibaszottul nyomorultnak érzi magát az ember. miközben olvasom a történetet teljesen megfeletkezem a saját életemről és teljesen kiegyensúlyozottnak érzem magam. most meg idegesítem magam a folytatáson és szenvedek mert ismét találkozok a saját rejtély-, izgalom- és románcmentes életemmel. nagyon akarok magammellé egy csetlő bótló, hangosan közlekedő, jószívű, műlábas, vicces peeta mellarkot és még az sem zavar ha szőke, mert a szempillái is aranyból vannak. ma - is - nagyon lányos vagyok. lehet hogy a rózsaszín pizsamaalsóm az oka.
szóval most hogy vége van a történetnek, eléggé lestrapált vagyok lelkileg. erre még rátett egy lapáttal a tegnapi misfits rész, ami az évadban az utolsó volt. mostmár végképp nem tudom mi lesz a kis életemmel. azt találtam ki hogy elmegyek biciklizni. de ez már most lehetetlen, mert öcsém elment angolra az én bicajommal... na megyek majd anyáéval, oké, megoldva. de közben el kezdett esni ez a hóeső takony is. nembaj túlélhető. egy kis mozgásra van szükségem, az agyam már nem bírja tovább a megeröltetést. célok a közeljövőre: január tizedikei mikmak vizsgára készülni, megcsinálni - de előbb kitalálni hogy miről is hogy basznámeg - a tér elemzős feladatot, majd egy kis bűbájos és szórakoztató beadandót írni a környzetkultúra bácsinak, közben várni a festményt, amit elemeznem kell. valamelyik nap azt álmodtam, hogy a majdnem hetvenéves tanárnőnk, aki görnyedt háttal és bottal közlekedik felkapott a nyakába és árkon bokron rohant velem. de olyan gyorsan, hogy rosszul lettem.
kilószámra akarok zöldséget zabálni fafülgombával. ez a kívánság nem teljesíthető, így megyek és eszek káposztalevest. jaj nagyon kivagyok lelkileg. tegnap már komolyan arra gondoltam hogy tanítónéni leszek. hétvégente moziba és színházba járok és mosolygok, mert jól érzem magam. de tudom hogy nem menne, mert folyamatosan elégedetlen lennék. geológus már nem lehetek ez nyilvánvaló. patológus sem lehetek vagy boncmester. pedig elég erős a gyomrom, de talán félő hogy rémálmaim lennének. bár már az is valami! mármint az is egy élmény. a rémálmok. alig vannak rémálmaim.
ki kell találnom egy teljesen új szakmát meg szert kell tennem pár természetfeletti képességre. igen, ez jó terv.
a legnagyobb probléma igazából az hogy bármit is fogok csinálni, sosem leszek teljesen elégedett vele, mert folyamatosan csak arra a másik száz szakmára fogok tudni gondolni, amit szintén választhattam volna, kipróbálni és csinálni. aki minden akar lenni az végül semmi nem lesz, aszem. nem vagyok döntséképtelen, nem bánom meg a döntéseimet, csak frusztrál és bosszant az a sok már dolog, amit kihagyok... legszívesebben az egyetem után elmennék valami olyan helyre, ahol mások a nézetek, az elképzelések, a lehetőségek, és felszívni magam. komolyan arra gondoltam tegnap, hogy egyedül elmegyek. eleinte utcai zenész és énekes lennék. vinném a furulyámat meg a citerámat, mert azok foglalják a legkisebb helyet, meg azokon szépen hangzanak a magyar dalok. aztán keresnék mellé egy felszolgálói állást egy étteremben, ahol kis piros ruhában fehér köténnyel kell kiszolgálni. mindig bejönne valami érdekes vendég, mókás szimpatikus, ellenszenves. minden nap találkoznék új emberekkel. közben rengeteget olvasnék, meghallgatásokra járnék és írnék egy könyvet. meg szereznék egy óriási kutyát aki meg az étterem maradékját fogja zabálni, mert egy mindenevő lesz.
aztán eszembejut hogy nem vagyok árva és mindenki megutálna ha ezt tenném, szóval nem teszek semmit.

úgyse bírtuk volna ki három hónapig hogy minden frissítésnél elinduljon a lángolás, szóval ez lesz helyette. meg rájöttem hogy nálunk egy nappal hamarabb lesz a preimer mint usában, szóval mégcsak nem is volt reális...

tegnap késő este hazajöttem orosházára. lehet hogy rekord dőlt meg, szerintem ilyen sokáig még nem voltam egy huzamban fent. a vége már kicsit kínszenvedés volt. bár hálistennek mindig van akikért megéri ott lenni.
vasárnap pihenésképp annával egy szerlmespár menü kukorica és majdnem egy liter kóla kombójával bevonultunk a moziba megnézni a lopott justin-time-ot. moziban nézni mindent jó szóval jó volt. ott külön élmény minden. bár annával külön van egy dolog amit nagyon szeretek a moziban. nem írom le mert biztos kínos lenne neki. bár így meg még kínosabb hogy nem írom le és mindenfélét gondoltok. ti kis perverzek. ilyen hosszú nap után lefárasztósnak nagyon király film, szóval hajrá. a másik amit még aznap megnéztem mielőtt hirtelenfelindulásból elmentünk volna moziba az a red riding hood volt. amit nagyon sokáig kerültem mint a gázolt macskát, de végül megjött hozzá a kedvem. és csalódás volt, mert tetszett. azt hittem valami kurva nagy szar lesz. néha voltak ilyen halántékdörzsölős momentumok, de amúgy éltem. meg alapból volt benne három szereplő, akiket már korábbi munkásságuknak köszönhetően elfogadtam, szóval így könnyebben ment. és onnan gondolom hogy tetszett, mert utána még egy csomószor eszembejutott, belenéztem egy egy jelenetbe újra meg szóba is hoztam sokszor. hmm. pedig nem egy olyan nagy dolog, szóval... talán visszavezethető arra hogy életemben először piroska voltam farsangon. hú de nagyon jó pszichiáter lennék.
hétfőn meg beszerztem az apró cseprő ajándékokat. zolikának egy fa jengát, mert már egy vacakabb fajtát kapott osztálytárstól, de azzal nem lehet rendesen játszani és mindig megszenvedünk vele mert nagy a tapadásuk egymáshoz a daraboknak. balázsnak egy repülőmodellt. már van egy pár fellógatva a szobájában, de azokat egyiket sem ő rakta össze száz százalékosan, hanem rokonoktól kapta félig készen és csak befejezte, szóval végre lesz egy amit teljesen egyedül kell összeraknia. apunak a hobo búcsúkoncertről kiadott könyvecskét és dvd-t, amiért négy könyvesboltba is be kellett menni. azt meg nem írom le, hogy anyunak mit intéztem, mert olvassa ezt a cuccot. az egyik könyvesboltban hirtelen felindulásból megvettem magamnak a hunger games-t. anna épp mesélni kezdte hogy olvasta és tetszett neki és akár angolul is belekezdhetek mert simán érthető, erre felkaptam magyarul és hopp már meg is vettem. terveztem már hogy nekiesek, mert eléggé tele van ezzel a témával a tumblr dashboardom. mivel a battle royale világa is eléggé megfogott ezért ez a játék amiről szól a könyv szintén iszonyatosan lekötött. egész éjszaka azt olvastam és kivégeztem. befejeztem, végigsimítottam a borítót, kisöpörtem az ágyamból a földre az összes marcipános csoki papírját, amit mikulásra kaptam (ugyanis még csak most jutottam hozzá a mikulás ajándékaihoz), lekapcsoltam a kis lámpámat és elkezdtek kukorékolni a kakasok. igen tanyán lakok.

ma meg megvettem a második kötetet. egyetlen egy volt belőle itt orosházán az is eldugva egy kupac másik könyv mögé. olyan jó volt ahogy a nő kibányászta onnan és áh. annyira jó volt az az érzés. aztán végigsétáltam vele a városon a fehér vászoncipőmben, ügyelve hogy egy sártócsába se lépjek bele és beültem öcsém hegedűvizsgájára. zolika olyan iszonyatosan ügyes. annyira jól áll neki az egész és annyira öszpontosít amikor játszik. nem tudom én nekem is ilyen jól áll-e ha játszok. szóval elhihetitek, szívesen nekiesnék a könyvnek, de akkor holnap egész nap semmit nem csinálnék. a saját csipámat csipegetve telne el a nap, úgy hogy nem jegyzeteltem ki azt a szakszöveget, amivel még el vagyok maradva a szakdogámhoz. mármint ezt a hónapot tekintve.
leszarom. belekezdek. majd az érdekes láncreakció előtt befejezem és akkor nem ránt bele megint egy éber éjszakába.
andzse: ha még nem olvastad kezd el, mert épp elég nyalifali van benne a számodra is