álmomban sikerült megint szerelmesnek lennem! most egy székely srácba, aki nagyon hasonlított richard maddenre. a családjának volt egy nagy kertje, ahol bio zöldségeket meg virágokat termesztettek. amikor búcsú meg ilyen falunap szerűségek voltak, akkor kiálltak egy kis büfékocsival és biozöldséges szendvicseket és salátákat árultak. én is segítettem a szendvicsek készítésében. a mellette lévő standnál meg a srác árulta a virágokat. koszorúkat és csokrokat kötött belőle. nagyon szépeket. és nagyon sokat olvasott. volt egy olyan pillanat, amikor a sörsátorban ültünk egy asztalnál, ő olvasott én meg átöleltem a jobb karját és a vállára hajtottam a fejem. még a pulzusát is éreztem. ő meg olvasni és tudott lapozni nyugodtan, mert bal kezes volt.
-we were infinite-

meg kell majd tanulnom irányítani az álmaimat. és az is jó lenne ha nem kellene ébresztőre kelni reggel.

le kell írnom mit álmodtam. nem azért mert olyan nagy dolog, hanem mert emlékezni akarok rá.
egy volt osztálytársammal, akit sose szerettem nagyon jártunk egy mocsaras köves területen. előző álmomban is úgy jelent meg a lány, hogy nem voltak lábfejei. a vádlijánál volt vízszintesen a vágás és simán tudott járni a csonkokon. ebben az álomban már büszkén mutatta hogy kapott műlábfejeket, de így se sokkal volt magasabb. a szakdolgozat miatt voltunk ott, mert tudtam hogy fel kell tölteni egy salátába (igen, salátába) a szakdolgozatot délután háromig. mondtam, hogy nem találom a salátát sehol. ő meg megnyugtatott, hogy hiszen még van egy nap.
aztán a fiatalabbik művtöri tanárnővel álmodtam, egy régi épületben tartott órát, ami a papám háza melletti telken volt. alkonyodott és kint voltunk az udvaron kezemben egy kisgyerekkel. valami nagy robaj hallatszott, majd balázs öcsém hirtelen szaladni kezdett. kiabáltam utána, hogy hova szalad, én nem tudok a gyerekkel így rohanni. ő meg mondta hogy fogjam be a számat, mert ott van a gyilkos és meg fog minlket látni. csendben szaladtam utána és valóban ott volt egy férfi, aki veszetten rohant egyik rejtekhelyéről a másikra. hasonlóképen próbáltunk előle mi is menekülni. mamám is ott volt és nem igazán értette mi folyik itt. azt se tudom kit ölt meg, de nem jártunk volna jól ha szembetalálkozunk vele.
valami úszómedencés álom részlet is volt, de arra már nem emlékszem pontosan.
aztán a ch épület előadójában voltunk, ami sokkal kisebb volt, mint egyébként és egy darabot néztünk meg, amit azok a lányok adtak elő, akikkel régebben együtt énekeltem egy énekstúdió szerű mittudoménmiben. szőlősi nóri az első sorban röhögött az egyik nőn, hogy mekkora segge van. ferivel és annával ültünk egy hátrébb lévő sorban. a darab közben a gimnáziumom egyik magyartanára felállt és mondta hogy nyereményjáték van, aki először jelentkezik (...) az nyer valamit. a mellettem ülő fiú gyorsan felrakta a kezét, így odajött hozzánk a tanárnő, kezében egy bögrével amiből az előbb itta meg a kávéját. mondta a fiú, hogy neki ez nem kell. a tanárnő mondta hogy választhat mást is, akár mit. mondtam neki hogy ú válasszon akkor egy sajtburger menüt! a fiú mondta hogy nem, inkább átengedi másnak. erre mondtam hogy na akkor én akarok nyerni és kaptam egy nagy doboz csokis bombont. mindenkit megkínáltam a környéken belőle és beszélgetni kezdtem a fiúval. foglalmam sincs miről beszélgettünk, csak annyit, hogy nagyon szimpatikus lett. ahogy suttogva beszélt, ahogy nézett, ahogy mosolygott, meg láttam rajta hogy egy húron pendülünk, mintha már tök régóta ismernénk egymást. hirtelen nagyon nagy vihar lett. a terem bal oldalánál óriási ablakok voltak, amin láttuk hogy beborult az ég és egy egy lufi kezdett felszállni. elkiáltottam magam hogy ó szegény zsiráf, mert épp egy zsiráf alakú lufi szált fel az égbe. a mendzsment és vállalkozásgazdaságtan tanár morcos fejjel odajött hogy csendben legyek már. meg akartam tőle kérdezni, hogy megkapta-e a levelemet, hogy jelentkeztem pótjavító zh-ra, de eszembejutott hogy ezt már a művtöritanárnővel megbeszéltem. aztán felszállt egy dinós lufi meg egy csomó más állat. hirtelen meg egy egész halomnyi lufi, amiknek a madzagjai egy nagy kerekes büfékocsihoz voltak kötve. egy az egyben felszállt és neki baszta a szél az épületnek. mindenki totál be volt szarva, én meg azon idegeskedtem hogy oda fogok-e így érni a jazz zenekari próbára, mert én vagyok az aki a nagybőgős húrjait kezeli. a fiú írt nekem egy kis lapra, hogy nagyon sietned kell a próbára? megettem az utolsó csokit és elkezdtem írni a választ. de nem tudom már mit írtam, mert nem tetszett és újra akartam írni. szerintem rá akartam érni. a nevét sem tudtam meg, ő se az enyémet, csak az annáét valamilyen okból kifolyólag... senkire nem hasonlított. azt hiszem világosbarna vagy szőkés haja volt, világos szeme. és nem is olyan volt, hogy na ő most xy, csak máshogy néz ki. fogalmam sincs ki volt. de már máskor is álmodtam azt hogy szerelmes lettem, csak akkor egy hosszú hajú rocker fiúba. fingom sincs kik ezek. másik alkalommal meg egy kis rázcsapba lettem szerelmes, ami aztán átváltozott fiúvá. ki érti ezt.

szerdán megnéztük annával a woman in black filmet moziban, amire már egy jó ideje készülünk. sose néztem még thriller/horror filmet moziban, de azt hiszem nem ártana rendszert csinálni belőle. anna meg pont nem így gondolja. bár mostanában elég keményen nyomom ugyanis úgy éreztem be kell pótolnom pár alap darabot ezért megnéztem az ördögűzőt és a rémálom az elm utcában eredetijét meg az új feldolgozását is. hm. nekem az ördögűző jobban bejött, ha már így választásra kényszerítetek. szóval én még szívesen mennék ilyesmi filmre, csak lehet majd mindig keresnem kell egy új embert, mert nincsenek túl edzett ismerőseim ilyen téren. bár ádám még az insidioustól se fosott. hm. na majd kialakul. szóval jó volt a film, nem az a "azt a nemjóját ez de frenetikusan isteni volt" hanem csak. hm. jó volt. danielt jó volt végre más szerepben látni, bár kábé mindenről valami harry potteres dolog jutott eszünkbe. a képi világ nagyon szép volt.
aztán csinálnom kellett egy előadást az egyik órára. egy iszonyat szar hosszú angol szakszöveget kaptam. amiben hiába fordítottam le az ismeretlen szavakat kábé úgy néztek ki a mondatok hogy: ezenfelül, ezek szembenállása határozottan meghatározó céljelenség manifesztációs atomállomány generátor sajt. szóval nagyon ratyi volt és valamennyi kis stressz is (ú csak nem) volt bennem, mert már nem egyszer sikerült beégetnem magam ezelőtt a tanárnő előtt. nem jó ötlet bunkózni, még ha nem is szándékosan, de néha elfelejtem átgondolni a dolgokat, aztán meg nem tudok őszintén bocsánatot kérni... á. mindegy. de az a lényeg, hogy tetszett neki a diasor! mondjuk valóban elég pöpecre csináltam meg, mert úgy gondoltam ha már a tartalom nuku lesz akkor legalább jó legyen ránézni. és mivel eléggé okádék diákat szoktak hozni a többiek gondoltam valami igényesebbel készülök. és mit ne mondjak lehengerlő voltam. mondjuk még meg kell tanulnom hogy ne röhögjek a saját poénjaimon. az olyan nagyképű. a múlt héten egy másik órára meg magunkról kellett diasort készítenünk, szerintem az is elég élvezetesre sikerült, szóval majd valahogy felteszem ide, hogy meg tudjátok nézni. itt van, tessék parancsolni. kicsomagolás remélem nem jelent gondot. annyit még hozzáfűzök hogy csak képeket volt szabad használni. beszélni se nagyon lehetett. a többieknek kellett fejtegetni. részek:
- hogyan látom magam
- szociális életem
- szakmai életem
- így képzelem el magam 15 év múlva
- tolerálom, csak ne lássam
ja és új tumblr designom van. teljesen oda vagyok érte, majd nézzétek meg.
jelentem már két plakát is díszeleg a falamon. az egyik katniss amint épp át akarja lőni a homloklebenyem, a másik meg a fonott hajas hátulról, ami sokáig kint volt az oldalon. utóbbiért megérte szenvedni és olyan sokat várni, mert nagyon jól mutat.
ti is vagytok úgy emberekkel, vagy legaláb eggyel aki úgy szimpatikus nektek, de nem tudjátok megmagyarázni hogy miért, csak egyszerűen jó ránézni és örülsz ha szembejön veled és ilyenek? van jelenleg két ember is akiknek már csak a jelenlététől is átjár egy kicsit a meleg és jó érzéssel tölt el hogy vannak. pedig sose beszélek velük. lehet közel vannak egymáshoz a tartájaink amikben az agyunak tartják.

hát kedves közönség, nem fogjátok elhinni mi történt velem. a tegnap olyan volt, mint egy rossz álom. mint egy el nem tervezett külföldi nyaralás. mintha egy kövekkel teli zacskót kötöttek volna a fejemre. utólag meg olyan mint egy ízléstelen komédia gore elemekkel.
az egész úgy kezdődött, hogy tegnap zh-t kellett írnunk üzleti jogból. ez volt az első olyan zh, amit nem papíron, hanem gépen kellett csinálni. így hát megbeszéltünk hatan, hogy összegyűlünk a suliban és együtt megcsináljuk. nos kezdjük a legelején.
péntek reggel 7:59. magamtól felkeltem, kipihenten. az órám 8:00-ra volt beállítva, megvártam, hogy csörögjön és felkeltem, készülődtem. öltözés közben feltűnt, hogy a bal kézfejem el van zsibbadva. masszírozgattam, mozgattam hogy ne bizseregjen, de nem nagyon akart javulni, alig tudtam befonni a hajam. pakolás közben is minden kiesett a kezemből. a tömegközlekedési eszközhöz sietve eléggé megizzadtam, pedig nem is siettem és nem is volt meleg. a buszon olyan rossz volt a levegő, hogy azt hittem lehányom a velem szemben ülő tokás nénit és a daniel steel regényét is. a villamoson már jobb volt a helyzet, de még ott is nagyon furcsán éreztem magam. és mindenki furán is nézett rám. a bal kézfejemet össze vissza ráztam magam mellett, hogy normális legyen már végre a vérkeringésem, de még mindig nem volt rendben. bence mikor meglátott azt kérdezte: mi ez az álmodozó tekintet? konkrétan már alakult a kálváriám. a kezemet továbbra is tőből ráztam magam mellett. tudtam, hogy ennem kéne valamit, mert talán csak dében jutok majd kajához, de az ottani büfé zárva volt. elég ideges voltam és mondtam a többieknek, hogy kezdjük el csinálni, na baszakodjunk már annyit. mindenki olyan kis tesze-tosza volt, hogy azt hittem menten megölöm mindegyiket. na jó, annát talán nem, aki annyit fűzött hozzám, hogy ne vágjak már ilyen szenvedős fejet. iszonyatosan szenvedtem.
elkezdtük csinálni a dogát, de egyszerűen alig bírtam elolvasni a kérdéseket, el voltak benne írva szavak, fel se fogtam az egészet és iszonyatosan elkezdett fájni a fejem. az ujjaim továbbra is úgy zsibbadtak, hogy nem tudtam rendesen gépelni sem, amitől még idegesebb lettem. a többiek meg folyamatosan dumáltak. "na most akkor a vagy b... hmmm nem tudom. szerintem az a..." de itt még nem is zavart annyira. viszont a gépterem szagától és a folytonos morajlástól nagyon hányingerem lett, elegánsan kisétáltam a mosdóba és vártam a megváltót. de nem jött. ezt még háromszor lejátszottam, de nem akart egy jó hányás könnyíteni a kínjaimon. mondta anna, hogy lehet az a baj hogy még nem ettem, menjünk át a másik épület büféjébe. de amint elindultunk lefele a lépcsőn a mozgástól beindult a dolog. rohantam a mosdóba befogott orral és az ajtót rendesen be sem tudtam zárni magam mögött, a kilincsbe kapaszkodva adtam ki magamból a démont. mintha egy hete csak kurkumát és sáfrányt ettem volna. a büfé szendvicseinek látványától is rosszul lettem. "én ezeket nem engedem magamba. főzeléket akarok" és el is mentünk az allee-ba, hogy ott akkor mindenki talál a fogára valót. a villamosozás se volt már olyan fasza, főleg hogy mostmár nagyon idegesített bence és eszti smalltalkja, de túléltem. a mozgólépcsőzés megint egy újabb kihívás. na de amint megcsapott az olajos spagetti szag tudtam hogy vár rám a klotyó. ismét megjelöltem a területemet. a mellettem lévő fülkében egy nő pedig meghallva a kínjaimat, próbált segíteni nekem, ugyanis egész végig iszlámul imátkozott allahhoz. kitudja. vagy lehet kábelfektetés közben lezavart egy ördögűzést telefonon keresztül. mondta anna, hogy legjobb lenne hazamenni, meg orvoshoz, így hát az is lett. felajánlotta hogy elkísér az állomásig, hogy összekaparjon ha netán elájulok, de mivel még sosem ájultam el életemben, tudtam hogy ez a veszély nem fenyeget. meg eléggé féltem hogy össze fogom hányni a villamost, vagy utolsó pillanatban majd lepattanok és odahányok a krisztina tér megállójába és nem akartam hogy ő is égjen ott mellettem. szóval eljutottam az állomásra. amíg vártam a vonatra, megint kijött belőlem az a pár korty víz amit megittam. kiszemeltem magamnak egy virágos ládát, de aztán a lelkem nem hagyta, hogy az epémmel kirohasszam a növényeket benne, így hát két láda közé installáltam a dolgot. alig látta valaki...
aztán végre beállt a vonat. a mosdóhoz közel ültem. míg hazaértem kétszer is meg kellett látogatnom, de egész kis színvonalas budi volt. menő csap, kézszárító meg minden. ajánlom mindenkinek. a vonat morajlása, a fények, a távolban köhögő idős bácsi... ó hogy rohadt volna meg az egész. persze a vonat is most a távolabbi peronon állt meg, nem ott ahol egyébként szokott. kétszer annyi időbe telt a hazagyalogolni mint máskor, amint beértem a házba már az első percben térdepelhettem megint. de már víz se volt bennem. gyorsan ittam egy csomót, meg megmostam a fogam, mert mentünk az ügyeletre. amint kiszálltunk a kocsiból, a parkolóba is sikerült odavandálkodnom. elég sokat kellett várni a váróteremben, mert behoztak mentővel egy kisfiút. mivel a 20 perc hányásmentes idő lejárt, megint mennem kellett. siettem a mosdóhoz, erre be volt zárva az összes. nem tudtam mit tenni szépen odahánytam a rendelő folyosójára. kellett nekik bezárni az ajtókat... így jártak. aztán megvizsgáltak, kaptam injekciókat és utána már egyből jobb lett a közérzetem meg a színem. mondta a doki, hogy hiába adna nekem mindenféle fájdalomcsillapítókat, nem nagyon maradna meg bennem, a fejfájásomat meg leginkább a folyadékhiány okozza. sós leves, sós víz literszám és jobb lesz. azt hittem befektet egy adag infúzióra. egy óra alatt szépen lecsöpög és nuku fejfájás, de így is túléltem.
azt mondta végeredményben, hogy idegi alapon volt az egész. szerinte a zh miatt, szerintem nem, mert nem szoktam zh miatt izgulni. anyu szerint tudatalatt kikészültem a halálesetektől, meg a szakdolgozat, a szakmai gyakorlat meg minden egyéb ami most van.
na de este már nagyon jól voltam, aludtam egy csomót, meg mekis sültkrumplit és pizzát kívántam, szóval a gyomrom is rendbejött.
még életemben nem hánytam ennyi neonsárga radioaktív csigaváladékot. az orvos még azt is mondta hogy majd otthon csak ki kellene vizsgálni a neurológián. pöpec
na remélem nem hánytatok össze mindent és azért a sajnálkozással keveredett egy kis mosoly is az arcotokon, mert azért a hányás szerintem elég vicces utólag. bár akkor úgy sírtam mindegyiknél mint bambi. kár hogy nem veszik videóra az életem.

elolvastam az üvegburát. lehet hogy nem szakdolgozatírásra készülve kellene ilyeneket olvasnom, mint janne teller semmije és ez. de jól esett. dávid ajánlotta a könyvet, mert én jutottam neki eszébe mikor olvasta. és belátom okkal. nagyon hasonlít rám ez a lány. sok gondolatában magamra ismertem. én azomban nem vagyok búra alatt. pontosabban az én búrám óriási. mindenkire ráhúzom és mindenkit beengedek. és lehet hogy túl egoista vagyok - még jó hogy az vagyok - de szerintem erősebb vagyok ennél a lányál. én szeretek élni ő meg nem. vagy lehet hogy én vagyok a gyengébb mert nem vagyok képes eltaszítani magamtól ennyire mindent és mindenkit. nem akarok lenni senki és egyszerre mégis minden. nem akarok barátokat, de közben azt akarom hogy legyenek körülöttem értékes emberek. nem akarok semmit se csinálni, de még nagyon sok mindent szeretnék csinálni. nincs értelme semminek és ez néha bánt, máskor pedig ez adja a legnagyobb biztonságot és szabadságot. teljes lelkiismeretfurdalás nélkül lennék képes az egész életemet végig ingyenélni és naplopni.  a gyengeségem csak abban mutatkozik meg, hogy akik körülvesznek nem szimpatizálnak ezzel az életformával és miattunk én sem vagyok képes teljesen elszakadni ezektől az elvárásoktól és kötelességektől. nem sok jogot akarok én magamnak, nem lehetne a kötelességeket is leredukálni?
tegnap a régi angoltanárnőmmel utaztam a vonaton és beszélgettünk. mondtam neki hogy hosszú távon semmi sem érdekel. teljesen rémült arccal mondta: ó. az nagy baj. múltkor gondolkoztam hogy melyik az a szakma aminek egy csepp értelmét is látom hosszútávon. talán a szociális munka, a gyógyítás (főként lelkileg) és a művészet. természetesen öncélúan. az öncélúságnál szerintem kevés királyabb és kényelmesebb dolog van. lehet hogy még a végén az leszek. egy öncélú idióta, aki a társadalom számára teljesen hasztalan, de legalább jól érzem magam. úgysem ez lesz. öncélú filmeket is szívesen csinálnák. öncélú életeket. bár talán ezeket már nem is lehet nagyon földtől elszakadtan. hirtelen úgy érzem mindennek van értelme. külön külön mindennek van, de együtt semminek. viszont ha csak egy valamit csinálsz akkor ugyanúgy nincs értelme már annak az egynek sem, ha az egészből kikopsz.
orvos már nem leszek. szerintem majd a kapuzárási pánik fogja belőlem kihozni a legjobb megoldást. akkor derül majd ki mi is leszek.
továbbá:
- főztem tojáslevest és krumplistésztát papával. mindent jó vastagon szerencsendióval és isteni lett
- végre van egy famer ingem
- Zolika énekversenyen van
- levágtam apa haját
- van itthon sajttorta
- rendet raktam a ruhás szekrényemben
- letöltöttem a grenma új albumát. nekem az első kicsit emo volt, a második nagyon jó, a hamadik meg szinte egyáltalán nem hozott lázba egy-két szám kivételével... nagyon tipikus volt. de ez a negyedik most megint fasza. nagyon jó dallamok vannak és a szövegek is jobban tetszenek.
- megnéztem tegnap a what dreams may come c. filmet. aki még nem látta nézze meg. ezt a képet meg ide teszem. majd ha megnéztétek rájöttök miért.
- már hetek óta járok a cinema city nyakára, mert beígértek nekem egy hunger games plakátot. úgy néz ki jövő hét szerdán mostmár megkapom, mert a pénztár fölött van az egyetlen darab ami megmaradt. olyan lazaság van egy ilyen moziban. akármikor bementem mindig olyan jókedvűek bent az emberek, olyan segítőkészek, mosolygósak. körül vannak véve azzal a sok filmmel és kartonnal és világítással és olyan jó a légkör bent. megbomlik a tér is. ahogy ott ültem az üres előtérben a kanapén az iroda előtt arra gondoltam: én is tök szívesen szervezkednék itt. persze csak akkor ha nem filmeket fogok csinálni, mert akkor nem nagyon lesz időm ilyesmire.
- jövő héten megnézzük a fekete ruhás nőt, meg a peer gyntet az örkényben (persze ez csak jutalom lesz ha írom a szakdogámat)
- este nyugodt lelkiismerettel alszok el, de reggel mindig az első gondolataim között van ennek a rohadt világnak a sok elvárása és követelménye és azon győzködöm magam hogy mennyire leszarom, de közben emészt
- előbb utóbb úgyis bepakolok egy nagy hátitáskába és majd megyek úgy valahova. nem túl messze nem túl távol, csak úgy megyek. lehet hogy üzbegisztánba. vagy az is lehet hogy a kerítésig aztán visszafordulok. igazából a pakolás tart távol, mert nem tudom milyen ruhákat vigyek
- tetszik hogy az exsist-ben benne van az exit.